2017. április 7., péntek

Az Utak Tengere 1.

Az Utak Tengere 
1.
A Boldogság Útja

Hossz: 1/9
Szereplők:  Seita Salvatore, Hayden Russell
Párosítás: HaySei
Műfaj: slash, fluff
Besorolás: +14
Figyelmeztetés: Trágár szavak.
Ajánlott Zene: Há... az most nincsen XD
Hozzáfűzés: Hát.. gondolkodtam, és mivel már másik blogja van eme történetnek aggodalom nélkül folytatom, viszont nem tudom hogyan fognak jönnek majd a részek.
~Dia💙

Hat év az sok... nagyon sok. Huszonnégy évesen az ember mit kezdene az életével? Sok mindent, hiszen fiatal és fitt vagyok. Felnőttem... már amennyire ez lehetséges, hiszen a gyermek énem még mélyen bujkál bennem. Mondhatnám azt, hogy minden tökéletes, de senki nem az, néha még azt is hiszik az emberek. Sajnos lányos kinézetem megmaradt és nem nőttem meg, talán egy két centit, de így is csak 170 centiméter magas vagyok. Egy aranyos kis pékségben dolgozom már négy éve, és nagyon szeretem ezt a munkát, hiszen mindenki olyan kedves, mikor nálunk vásárolnak. És aminek a legjobban örülök, hogy Hayden mellettem maradt és ha ez nem lenne elég, már két éve házasok vagyunk.. emlékszem arra, hogyan kérte meg a kezem az a szerelmes bunkó.


~~~ Visszaemlékezés ~~~

- Sei! - Öleli át a derekam Hay.
- Igen? - Fordulok meg, mosolyogva.
- Szeretnélek elvinni valahova holnap. Egy hétre mennénk, ráérsz? - Dörzsöli össze az orrainkat.
- Kérhetek szabadságot, szerintem a főnök nevetve küldene el, hogy végre kiveszek pár napot, hiszen soha nem kértem.
- Mert jó fiú vagy. - Nyom egy csókot az ajkaimra. - Akkor tedd magad szabaddá. - Kacsint, elengedve, rácsapva a fenekemre, amire kicsit lányosan felsikítok. 
- Tudom, hogy szadista vagy, de a seggemet hagyd békén! - Toporzékolok, természetesen megjátszva a hisztit. - Egy hétre csak a tied leszek. - Vigyorgom, rögtön elővéve a telefonomat, hogy felhívjam a főnököt, aki természetesen megengedi nekem azt az egy hetet.

Másnap elkezdünk pakolni, és Hay csak annyit mondott, hogy meleg cuccokat hozzak, mert hideg helyre megyünk, aminek nagyon örülök, hiszen imádom a hideget, és ő ezt nagyon jól tudja.
Mivel egyáltalán nem akarja, hogy lássam hova megyünk, szemkötőt kellet egész úton hordanom, míg végül azt nem mondta, hogy levehetem.
A lélegzetem elakad, amint meglátom hova hozott. Igazából.. fogalmam sincs hol vagyunk, de elmondhatom, hogy gyönyörű ez a hely! A bőröndjeinket két londiner vitte be a szállodába.. hány csillagos ez? Öt? Túlságosan modern ahhoz, hogy annál kevesebb legyen.
Némán ámuldozva nézem a kék falakat, és a nagy ablakokat, s mind ezt hó borítja. Nincs rá más szó, gyönyörű! Haydent követem, aki csak nevetni tud az elbűvölt fejemen.
Amint belépünk az épületbe, szinte elsírom magam.. végem van.
Most úgy nekiesnék Haynek.. ezzel oly boldoggá tett.
Az ötvene szobát kaptuk és a recepciós direkt elecsetelte, hogy azon a szinten csak az a szoba van, s a végén rám is kacsintott, szerintem azt hiszi lány vagyok. Addig jó! A kulcsot megkapva indultunk fel a szobánkba, ahol már csomagjaink vártak.

Szerintem az állam ennél jobban nem tud koppanni... és de még is! Ez.. eszméletlen. A könnyek már csillognak a szemeimben, így ugrok Hayden karjai közé, forrón megcsókolva.

- Hogy érdemeltem én ezt ki?
- Szeretlek, ennyi épp elég ahhoz, hogy bármit megkapj.
- Hol is dolgozol te, hogy ennyi pénzed van? - Kuncogok, pedig pontosan tudom, hogy két cég van a keze alatt, és nekem akarta adni az egyiket, de én nem értek a pénzügyekhez, tehát visszautasítottam.
- Bankot raboltam. - Simítja ki a tincseimet az arcomból. - Túl hosszú a hajad, nem vágod le?
- Vágja a halál! - Fújok cicásan, magamhoz szorítva fürtjeimet, ami egészen a fenekemig ér.
- Oké, nyugi! - Emeli fel védekezően a kezeit. - Szeretem én, hiszen különleges vagy vele, csak néha zavar, hogy minden pasi utánad fordul.. még azok is, akik mellett ott sétál a barátnőjük! Túl szép vagy.. - Puffog gyerekesen, amin felnevetek.
- Én kis féltékeny harapós dinóm! Tudod jól, hogy akárhányan is fordulnak utánam, én csak bemutatok nekik, azt tátogva, hogy a világ legjobb pasijával járok, és nem fogom őt elhagyni soha, semmiért. Ne aggód túl magad, haver. - Ütök játékosan a vállába, ő pedig a "haver" szón jót nevet.

Azt hiszem nem kell részletezni mi történt, miután kipakoltunk a csomagjainkat.. Khm.
Másnap reggel fáradtan, de elégedetten kelletem fel, laposan pislogva.
Haydennel megreggeliztünk az ebédlőben.. és valami isteni finom volt, azután valahogy ismét az ágyban kötöttünk ki és egész délutánig űztük az ipart, utána pedig egy lapot nyomott a kezembe.
Most izgatottan bújom a sorokat, hiszen rajta van a heti programunk, és a szemtelen szexéhes minden napra írt valami hihetetlen perverz dolgot, bele is pirultam, miközben olvastam, de a legutolsó tett kíváncsivá, hiszen csak annyi van ráírva, hogy "Meglepetés". Estig kérdezgettem, hogy mit tervez az utolsó napra, de olyan jól tartja a száját!


~~~°~~~

Végre itt az utolsó nap, melyt kicsit sajnálok, hiszen azt jelenti, hogy holnap reggel haza kell utaznunk, de legalább megtudhatom mi az a meglepetés!
Így reggel szinte kipattanok az ágyból, de Hayden nem találom magam mellet.
Lepillantok a komódra, amin egy üzenet van.

"Reggelt, Édesem! Gondolom megijedtél, hogy eltűntem, de ne aggódj, ez lesz életed legszebb napja, ezt garantálom. Csak kövesd az utasításaimat, oksa?

1. Menj le az ebédlőbe, reggelizz meg, ott várni fog a második feladat.
Szeretlek, Cica~💙"

Szemöldök ráncolva olvasom el újra. A legjobb nap?! Hiszen nincs itt velem? Kicsit most megsértődtem.
Sóhajtva teszem inkább azt, amit a cetlibe leírt, így utam egyből az ebédlő, ahol már előre meg volt nekem terítve.. nem akarok egyedül enni. Már épp potyogni kezdenének a könnyeim, mikor két kar kulcsolódik a derekamra, suttog, csak suttog végül elenged, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. Nagy levegőt veszek és elmosolyodom..  'rendben Hayden, nem leszek szomorú' - pörgetem magamban vissza, amit susogott... " Nyugi Sei, ne sírj, ne légy szomorú, tudom, hogy most fáj, de a nap végén kielégítelek " Aish, Hay.. a pokolba üldözöl.
Leülve az asztalhoz eszem meg az ételt, végül a szerencsesütihez nyúlok, amiben van a várva várt cetli.

" 2. Ah cicám, korán van még igaz? De nem baj, Baba, frissítsd fel magad a fitnesz teremben. Fenékre gyúrj, Babám! A harmadik cetlit egy ember fogja átadni. Ne feledd, figyelem minden lépésed ha valamit kihagysz, nem kapod meg a meglepetést :P "

Nekem most komolyan fitneszbe kell mennem? Esküszöm direkt csinálja ezt velem, csak húzza az időt.


~~~°~~~


Mire eljött az este elfáradtam. Ötven.. ismétlem ÖTVEN feladatot kellet teljesítenem. Ha meglátom Hayt, az első dolgom lesz pofán baszni egy jobb horgossal.
Az ötvenedik feladatom annyi volt, hogy öltözzek fel jó melegen, és várjam meg a szálloda előtt.
Így most itt álllok, várva, hogy megjelenjen a szerelmem.. és hála az égnek nem várat sokat. Ütés helyett inkább szorosan magamhoz ölelem, és megcsókolom. Hiányzott.. pedig ez csak egy nap volt.

- És most csukd be a gyönyörű szemed és ne less, mert elfenekellek! - Kuncog egészen jó kedvűen... és ki vagyon én ,hogy ne tegyem ezt meg neki...ma amúgy is csak az ő kéréseire pattogtam. Deja vu.. Hiszen így jöttünk ide, eltakarta a szemeim.
Csak kézenfogva vezet vezet engem, érzem talpam alatt a havat és hallom ropogó hangját. Egyszer csak megállunk, de tartóztatom magam, és csak akkor nyitom ki a szemem, mikor azt mondja, hogy most már nézhetek. Azt hittem.. már nem tudok jobban meglepődni, de óriásit tévedtem. Ennél szebbet még életemben nem láttam. Igaz sötét van, de a kisebb lámpák körül vették a tavat. De maga a tó.. nem átlagosan van befagyva. Ilyet csak képen láttam, de nem hittem, hogy tényleg van ilyen.. a jég szó szerint átlátszó, mint ha ott se lenne, és minden látszik ami alatta van.. Jesszusom, el fogok ájulni.
- Tudod, soha a büdös életben nem próbáltam ki a jégkorcsolyát, úgyghogy ne merj kinevetni. - Túr a hajába, elővéve a korikat. - Te pedig tudtommal imádod.
- Igen.. szeretek. - Kuncogok, leülve a hóba, levéve a cipőmet, hogy felvegyem magamra ezt a csodát. Ezen a jegen tisztelet lesz korcsolyázni, bár picit sajnálom, hiszen biztos csúnya csíkokat fogunk hagyni.
Megvárom míg Hay is magára kapja, majd együtt lépünk a tökéletes jégre. Csak lassan kezdünk el csúszkálni, félek, hogy eltanyol itt nekem, és eltöri a lábát vagy a kezét.. még csak az kéne! Észre se veszem, de hatalmas beleéléssel, kecsesen mozgok a jegen fordulatokat téve. Imádom ezt az érzést, a jegen igazán szabad lehetek!
Hayden próbál magabiztos maradni, nem tünni bénának, így lassítok és mellé csúszok. Játékosan meglököm egy picit, amire majdnem seggre esik, de még időben visszaállítja egyensúját. Halkan felnevetek, mert mikor csúszkál ide-oda csak elesik. Muszáj vagyok hangosan kiröhögni, csapkodva a combjaimat. Egyik lábával próbál felállni, de nem megy neki, így elémegyek. Lassan pillant rám, majd tekintetét a felé nyúló kezemre kapja. Lassan megfogja és forró csókot lehel rá.
- Nagyon sokat gondolkodtam rajta, Sei. Nagyon sokat. Végig szaladtam azokon, amik eddig történtek velünk, s rá kellet jönnöm, hogy életem egyik legjobb választása vagy. Szeretem amikor beszélsz, nevetsz, még a kis veszekedéseinket, amik után cicásan hozzámbújva kérsz bocsánatot, és imádom, hogy mekkora egy vadmacska vagy az ágyban. - Elneveti magát, én pedig értetlenül nézek rá.. ezeket eddig is tudtam. - Mikor eszembe jutott ez az őrült ötlet, nem voltam biztos a dologban. De most itt térdelve előtted, megkérdezem.. Hozzám jössz? - Csillogtatja meg mogyoróbarna szemeit. A könnyek áradatként folynak le az arcomon. Jól hallotam, igaz? Alig látok ki a rózsaszín köd miatt, ami a szemem előtt honol, més is elcsípem azt a kis képkockát, amikor megcsillan a gyűrű a vörös dobozban.
Nem bírok megszólalni, csak hevesen tátogok, mint egy partra vetett hal, s bólogatok, mint egy galamb. Karjai közé vetem magam, hangosan felsírva az örmtől.
- Mindenféleképpen. - Jön végre szó a számra. - Szeretlek, te Dinó! - Tapadok ajkaira, szenvedélyesen csókolva.
- Én is szeretlek, Cica. - Mosolyodik el lágyan, megfogva a kezem, amire ráhúzza a gyűrűt. - Vigyázz rá, gyémántgyűrű. Drága volt. - Simogatja az arcomat, letörölve a könnyeimet.
- Úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. - Nevetek, szorosabban bújva hozzá.


~~~ Visszaemlékezés Vége ~~~

Igen.. az volt életem legszebb napja... egészen máig. Bár az esküvőn még jobban zookogtam, de olyannyira meghatott az egész. Nem voltak sokan, de nem is vágytam hatalmas esküvőre, s tényleg csak a legjobb barátaink jöttek el. Így jobb kezemen hordom a karikagyűrűt, a másikon pedig a gyémántot.
Minden este és reggel összekocintjuk a gyűrűket, egyfajta megszokás,  egy jel, mely tutadja velünk, hogy hűségesek vagyunk egymáshoz.
Ezt az utaz helyesen megválasztottam, a boldogság útja, mely egész életre szól.

Folyt.Köv

4 megjegyzés: