Az Utak Tengere 3.

Az Utak Tengere

3.

A Problémák Útja

Hossz: 3/9

Szereplők: Seita Russell, Hayden Russell, Luciel Keyes 

Párosítás: HaySei

Műfaj: slash, dráma

Besorolás: +14

Figyelmeztetés: Trágár szavak.
Ajánlott Zene: Selena Gomez - The Heart Wants What It Wants
Hozzáfűzés: Na akkor itt lenne a mai rész, remélem tetszeni fog,  jó olvasást cicáim ^^ 
~Dia💙

Hayden POV

- Drágám! - Kiálltja el magát hisztisen Seita.
- Igen? - Kiálltok vissza.
- Most azonnal gyere ide.
- Aish.. mit tettem már megint? - Morgom magamnak, felállva az ágyból. - Igen? - Lépdelek ki a konyhába.
 - Reggel láttalak azzal a ribanccal. Kurvára elegem van már belőle. - Közeledik felém a konyhakéssel. - Valahogy világosítsd föl, hogy te az enyém vagy.. s leszarom mennyiszer mondtad már neki... mond tovább.. érthető voltam?
- Nyugi... először tedd le azt a kést, mielőtt megvágod magad, vagy engem. Másodszor, jól tudja, hogy már foglalt vagyok, de nem adja fel, ezt te is tudod. - Húzom el a számat. - De én csak téged szeretlek, Szöszim. - Mosolygom, magamhoz ölelve.
- Akkor is kinyírom. - Pusmogja, mellkasomba bújva, már nyugodtan szuszogva.
Imádom, hogy a karjaimban ilyen cuki cica, de ha valaki csak hozzám mer érni előjön a vadmacska, és bármikor bármit szétszaggat a karmaival. Ez négy évvel ezelőtt is majdnem megtörtént..

~ ~ ~ Visszaemlékezés ~ ~ ~

Összehúzott szemöldökkel olvasom a levelet, melyt a cégtől kaptam. - Ezek hülyének akarnak nézni?! - Csapok erősen az asztalra, amire mindenki összehúzza magát.
- U-uram! El-el kéne fogadnom a kérvényt.
- Meghibbantál? - Üvöltöm le a fejét. - Drogkereskedés?! KOMOLYAN?! Az én cégemet nem fogom bemocskolni ilyennel, lehetséges, hogy többe pénz folyna be, de megoldom. Ezért vagyok főnök, nem de?
- Igen, Uram. - Válaszolja mindenki.
- Akkor bízzatok ebben az istenverte cégben, a kurva életbe is! - Szorítom halántékomra kezem, hogy lenyugtassam magam. - Most pedig. Takarodjatok dolgozni, annak az öreg drogos fasznak pedig küldjétek el a választ, hogy nincs alku! - Vágom le az asztalra levelet.

Komolyan, elegem van ezekből a drogos cégekből. A vége az lesz, hogy feljelentem őket, és akkor több pénz kaszálnék, mint valaha.. de nem. Én nem vagyok árulkodós kisgyerek, és a pénzt magamtól akarom megszerezni. Utálom néha ezt a munkát, és inkább dolgoznék Seivel, hisz ez az egész csak a rossz embert hozza ki belőlem, és nagyok félek, hogy az én egyetlen Szöszimen csattan majd, amit nagyon nem akarok.

~ ~  Pár hét elteltével ~ ~

Idegesen dobolok a lábammal, tollamat csattogtatom, mint valami őrült. Csak nem akar rólam leszállni az a drogos állat. Azt írta, hogy én vagyok a legjobb, akivel szövetséget köthetne, de nekem ez az egész sántít. Tízszer küldtem vissza azt a baszott levelet, ám csak nem hagy békén.

- Uram! - Nyit be a kávéhozóm.
- Mi van? - Ráncolom össze a szemöldököm.
- Van az aulában egy fiú, és veled akar beszélni. 
- Küld csak fel. - Legyintek a kezemmel. Biztos, hogy nem Seita, mert őt már ismerik itt, és ő bármikor benyithat ide. Kíváncsi vagyok ki a fene akar velem beszélni.
Eldobom valahova a tollat, lábaim megállnak s várom hogy benyisson az a fiú. Semmi műmosoly nincs az arcomon, de még fintor sem. Fapofát vágok, munka közben nem igen tudok mást használni.
Kopogásra kapom fel a fejem.
- Gyere csak.
- Helló! - Nyit be.. nekem pedig elakad a lélegzetem. - Azért nézel így, mert emlékszel rám, vagy mert hihetetlenül gyönyörű vagyok? - Villant egy mosolyt, de én egyre csak sápadtabb leszek.
- Luciel.. - Suttogom.
- Tudod, utálom a nevem, mivel ez női név, de a te szádból.. Fantasztikusan hangzik. - Nevet fel lágy hangon. - De most beszélnünk kell, apám küldött ide.
- Az a drogos állat az apád?!
- Nem drogos! Csak ez a munkája, és szeretné még többre vinni, a te segítségeddel többre vinnétek.. mind a ketten jól járnátok!
- Persze, és ha a rendőrség rajta kap én is megszívom.
- Már tíz éve ezzel foglalkozik. - Csap egy lapot az asztalomra. - Írd alá!
- Nem. - Mondom keményen.
- Nem? - Szökik fel a szemöldöke.
- Pontosan. Jól hallottad. - Bólogatok.
- Oh..tényleg? - Maga mögé pillant, majd kulcsra zárja az ajtót. Lassal lépked felém, kecses léptekkel. Követem tekintetemmel egészen addig, ameddig bele nem ül az ölembe. - Tudod, nagyon hiányoztál nekem... miután kiraktál a házadból... teljesen összetört a szívem.
- Csak egy ribanc vagy, és egy napot voltál nálam.
- Miért vagy velem ilyen? - Simít végig a karjaimon. - Láttam, amit láttam. Odáig voltál értem!
- Csak a testedért.
- Az még jobb! - Vigyorodik el huncutul, miközben csipőjével körözni kezd.
- Szállj le rólam Luciel, van barátom, és szeretem őt.
- Hát itt lent nem úgy látszik. - Harapja be az alsó ajkait, kezeit ágyékomra helyezi és megszorítja a merevedésem. - Ahogy gondoltam.. felizgultál rám, pont ahogy régen. - Kuncog, egyre jobban szorítva engem.

Az agyam csak elpattan.. csak úgy, mint régen. Lucielt mindig is mindenkinél szebbnek, vonzóbbnak találtam, Seitával vagyok együtt, igen... de Lu.. egyszerűen tökéletes

~ ~ ° ~ ~

- Nem fogom aláírni! - Lököm belé magam erősebben.
- AH! Szerintem.. nagyon is aláfogod. Nincs menekvés Hay. - Nyögdécseli elégedetten. - Jesszusom, imádom, hogy ilyen nagy a méreted!
- Fogd be ribanc! Nem megyek bele apád játékába.
- Már benne vagy. - Kuncogja el magát, amire erőszakosabban mozgok benne. - UGH!

~ ~ ° ~ ~

- Menj innen, Luciel. Nem írom alá és kész!
- Ú, ugyan. Már rég benne vagy. - Suttogja ajkaimra. - Még jönni fogok, Édesem.

~ ~ ~ Visszaemlékezés Vége ~ ~ ~

Seita Pov

A mai napom nagyon, de nagyon nem kezdődött jól. Így is totál nyűgös voltam, és amikor Haydent megláttam azzal a ribanccal, aki négy ével ezelőtt bepróbálkozott az én drágámnál.. Csak a bizalom tartott vissza ma, hiszen két éve vagyunk házasok, és Hay le is pattintotta... de akkor is meg fogom ölni azt a kis mocsadékot, amiért ennyire elakarja tőlem venni a férjem.. megbánja azt, hogy világra jött!

~ ~ ~ Visszaemlékezés ~ ~ ~

Rossz előérzetem van, s fogalmam sincs miért.. talán ezért, mert Hayden mostanában ingerültebb és feszültebb mint általában, bár velem soha nem kiabált sértően, de jól tudom, hogy mire képes, főleg, ha a munkájáról van szó. Én is frusztrált vagyok, mert hamarosan munkát váltok, ami rohadtul fáj a szívemnek, mert árvákra vigyázok és igazán szeretem a kölyköket, de nem kapok jó fizetést és nem fizethet mindent Hayden.
- Elhagysz minket, anya? - Rángatja meg az egyik csöppség a pulcsim alját.
- Ó, drágám, dehogy! Megfoglak titeket látogatni. - Guggolok le eléjük.
- De nem leszel velünk már olyan sokat! - Buggyannak ki a könnye is, ahogy a többi gyermek is a sírás határán van. Úgy tekintenek rám, mint ha az anyjuk lennék - nem véletlenül hívnak annak-, ezek a csöppségek befogadtak a szívükbe. Magamhoz ölelem őket, de valami feltűnt.
- Hol van Alec? - Pillantok körbe, sehol nem látom, pedig ő az egyik kedvencem!
- Alec napok óta nem jön ki a szobából. Enni se hajlandó! - Szipog az egyik életem.
- Beszélek vele. - Kelek fel, megsimogatva gyermekeim buksiját. Kopogás nélkül nyitok be Alexanderhez. Aggódom érte, pont olyan törékeny, amilyen én voltam. Most is itt gubbaszt a sarokba, térdeire hajtva a fejét.
- Alec... - Simogatom meg a karját, de ellöki a kezem. - Kérlek, ne csináld ezt velem.
- Azt mondtad, soha nem hagysz el minket! - Beszél hangosan és érthetően.
- De nem hagylak..!
- Hazug! - Pattan fel. - Egyszer mindenki elhagy. - Potyognak a könnyei, majd elszalad.
- Alec! - Kiálltok utána.
- Menj innen! Soha többet nem akarunk látni! Menj el! - Ordibálja.. Istenem, Alexander totál megutált.. megutáltattam magam egy hat éves kisfiúval... Ügyes vagyok én is!

Idegesen robbanok ki az épületből, Hayden cége felé véve az irányt. Szükségem van arra, hogy megvigasztaljon, hiszen elküldött a kedvenc gyermekem, és ez nagyon fáj. 
A cég aulájában  sétálva rögtön mindenki köszön, már jól ismernek engem.
- Várj, Seita! - Kapja el a karom Hay kávéhordozója. - Haydennel most éppen egy fiú an.
- Igen? - Szöknek fel a szemöldökeim. - Hogy hívják azt a fiút?
- Luciel Keyes, miért?
- Luciel... - Ízlelgetem a nevet, majd belém hasít a valóság. - Az a ribanc! - Most azonnal oda kell mennem... - Kösz, hogy szóltál, jövök neked egyel. - Kacsintok, majd Hay irodája felé kezdek futni. Már nyitnám ki az ajtót.. de a kezem megáll.

" - AH! Szerintem nagyon is aláfogod írni. Nincs menekvés Hay."
- A francba.... - Támasztom homlokomat az ajtóra, miközben meleg könnyek folynak végig az arcomon, hallgatva Hayden és Luciel nyögéseit. Utálom azt a ribancot, tudom jól, hogy Haynek bejön, és mivel az a hímkurva nyomulós, nem lepődök meg... csak szíven szúrt.. nagyon. Azt hittem két év után nagyobb hűséget kaphatok.. tévedtem.
" - Még jönni fogok, Édesem - " Felkapom Luciel utolsó mondatára a fejem, és kijön az ajtón, én pedig rögtön a nyakánál szorítva a falhoz nyomom.
- Ne idefigyelj, te utolsó undorító sarkon álló prostituált. Ha még egyszer hozzá mersz érni az ÉN pasimhoz, egyesével fogom levágni azokat a cuki ujjaidat, mellyel ki tudja hány faszt fogtál, de biztos többet, mind kilincset, utána lenyomom a torkodon, amivel több ondót nyeltél mint vizet, végül pedig kitépem a torkod és feldugom a seggedbe, ami tágabb, mint egy széles és magas alagút. Felfogtad kincsem? - Húzom széles mosolyra az ajkaimat, végig simítva az arcán, amire elfintorodik. - Ne fintorogj! - Csapom arcon, jó erősen. - És most takarodj a picsába. - Lököm meg. Szemei villámokat szórnak, de végül puffogva elszalad.
- Sei... - Fogja meg a vállam Hay.
- Hagyj békén Russell! - Mondom gúnyosan. - Nem akarok veled beszélni, viszont vissza kell szerezned a bizalmam, mert baszottul szeretlek, és nem engedlek el csak úgy, de szíven ütöttél. Nyald ki a seggem, világos? - Pislogok cukin.
- Igen. - Sóhajtja, egyetértően bólogatva.
- Remek. - Paskolom meg a vállat, de meg zavar a telefonom csörgése, így felveszem azt. - Igen, tessék?
- Seita Salvatore?
- Igen. Segíthetek valamiben? - Érdeklődöm.
- A nagymamájáról lenne szó, Eva Salvatoréról.
- Történt valami? - Most már remegek is.. Remek.
- Sajnálattal közlöm, hogy a nagymamája nemrég mély álomba szenderült. Biztosítjuk, hogy békésen hagyta el az élők sorát. Részvétem. - A telefon kiesik a kezemből. Nem... ez nem történhet meg.. nem most, nem ma!
- Bassza meg! - Üvöltöm el magam, a padlóra térdelve, hangosan zokogva, levegőért kapkodva.
- Hé, hé, Sei! - Guggol le elém Hay, de csak megrázom a fejem és tovább üvöltözöm a NEM szót. - Seita. - Ölel magához, én pedig a karjaiba bújok.. most ebben a pillanatban semmi érzelem nincs bennem a fájdalmon kívül.

~ ~ ~ Visszaemlékezés vége ~ ~ ~

Na igen... nagyi halála hatalmas sokk volt számomra, nem tudtam elköszönni tőle.. de ez már egy másik történet... Nagyi halála egy hatalmas lapát volt az érzelmeimre.

Folyt.Köv