Hazugságok Bűvkörében
3.
!? Féltestvérek ?!
!? Féltestvérek ?!
Hossz: 3/6
Szereplők: William Scott, Seita Salvatore, Lucas Scott, Hayden Russell
Párosítás: WillSei, LuSei, HaySei
Műfaj: slash, dráma
Besorolás: +14
Figyelmeztetés: Trágár szavak.
Hozzáfűzés: Na, akkor itt is lenne a rész ;) És nagyon köszönöm Ritsu Onodera -nak, akinek mellesleg nagyon jó a blogja Yaoi Fanfiction Magyarul TESSÉK MEGNÉZNI! Még akkorsem ha nem szereted az animéket, mert én azt mondtam >.< XD Tehát köszönöm neki az eddigi kommenteket. Szeretlek titeket cicáim, jó olvasást! JA ÉS FIGYELEM! WILLIAM KORÁT MEGVÁLTOZTATTAM! MOST MÁR 40 ÉVES. REMÉLEM NEM BAJ >.>
Hirtelen pillantok az ajtó felé, de nem áll ott senki.. mi a??
- Mi a baj? - Zökkentet ki Hayden.
- Semmi, csak... mint ha.. valaki szólított volna.. - Rázom meg a fejem. - Kiszállnál már belőlem? - Csattanok fel idegesen.
- Jó,jó nyugi. - Száll le rólam, és elkezd öltözködni.
- Elmehetek fürdeni? - Kapkodom fel a cuccaimat a földről.
- Csak nyugodtan... tudod hogy merre van.
Dünnyögve lépek be a fürdőszobába, engedve a kádba meleg vizet. Beülök a kádba és egyből ellazulnak az izmaim. Miért hallottam apám hangját? Milyen beteges kínzás ez?
Nyakig elmerültem a forró vízben, próbálva kikapcsolni az agyam.
Vissza kéne mennem Williamhez... mert most már kurvára rám tört az a fos bűntudat. Sóhajtva pillantottam Haydanre, aki nagyban nézett valamit a hülye tévén. Egyszerre kapjuk fel a fejünket az ajtókopogásra. Kelletlenül felállok és a bejárathoz csoszogok, kinyitva az ajtót.
- William?
- Megbeszélhetnénk? - Néz rám.. könnyes szemekkel... Ó, mamám!
- Persze. - Motyogom. Várj meg, összepakolok. - Nem nézek a szemeibe. Hayden nem kérdezett semmit, mikor elpakolom a ruháim és köszönés nélkül kilépek az ajtón. William autójába is némán nézem az utat. Hazaérve megállok a nappaliban,, a csapos még mindig itt van.. a nőt nem látom sehol. Levágom a táskámat a földre s várom a magyarázatot.
- Seita.. - Fújja ki a levegőt. - Ő itt a fiam.. Lucas. - Mutat maga mellé.. kösz baszd meg rájöttem. - Az anyja már régebben meghalt egy autóbalesetben. .bár akkor már nem voltam együtt azzal a nővel, mert mást szeretett. Lucas csak kettő éves volt, mikor ebbe a házba beköltöztünk, én pedig találkoztam Emilyvel.. megszerettem őt, ő is engem, Lu-t pedig sajátjaként nevelte. Sokáig éltünk egy családként. Mikor Lu betöltötte a húszat, eltüntek, csak egy papírfecnit hagytak, melyre annyi volt írva "Sajnálom". Azért nem mondtam el neked, mert nem hittem volna, hogy visszajönnek, te pedig nem kérdezted. - Fejezi be a mesélést.. De én valahogy leakadtam annál a résznél, hogy Lucas anyja is úgy halt meg, mint az enyém.. de kicsi a világ. Egyébként jó tudni, hogy Will biszex.
- Értem.. én.. nem haragszom, csak meglepődtem, hirtelen ért ez az egész.. csak furcsa. Amúgy... halálosan hasonlítotok! Csak.. Lucas egy fiatalabb kiadás. - Kuncogok halkan, amire az ő ajkukat is elhagyja egy kisebb nevetés. - Akkor most már itt fognak lakni? - Vágok bele a komolyabb témába. - Mert.. nekünk a nagyival nincs hova mennünk. - Biggyesztem le az alsó ajkam... tényleg! Nem is tudom, hogy mama hogy reagált erre az egészre.
- Még.. - Pillantott a fiára. - Nem tudom.. de ti itt maradtok, csak.. - Sóhajt. - Ez nehéz. Még Emilyvel is meg kell beszélnem, hogy mi legyen. - Néz karórájára. - Hamarosan visszajön. Lucas, Seita, eltudnátok menni sétálni? Legalább megismeritek egymást egy kicsit. - Mondja ránk pillantva. - Kérlek. - Teszi hozzá.
- Oké. - Kel fel a kanapéról. - Gyere Sei. - Indul meg.
- Nem vagyunk puszipajtások, ne becézgess. - Morgok rá, de azért utána lódulok.
Csöndben sétálunk egymás mellet. Komolyan, nem tudom mit kéne kezdenem ezzel a helyzettel, és nem is nagyon akarok.. csak azt kívánom, bár meg sem jelentek volna. Zavar az a nő.. Emily.. William az én pasim! Akit... sikeresen megcsaltam.. na baszd meg! Most már három problémám is van! Egy.. a megcsalás.. kettő, Will családja.. és az érettségi.. faszomat. Az élet köcsög, és mindenkivel kibasz, nincs kivétel.
- Egyébként. - Szólalok meg végül. - Mennyit tudsz anyudról? Az igaziról.
- Hm... Nem sokat, pedig apa szeretett róla ábrándozni, akarta, hogy én is ismerjem valami szinten. A neve Rose volt, fekete, hosszú haj és égkék szemek, nem volt valami magas. A kedvenc kajája rántotthús rizzsel volt. Kedvenc országa pedig Japán.. - Sorolja, de én totál lesokkolok.
- Teljes neve?
- Rose Salvatore... miért? - Mosolyodik el rámpillantva.
......
Kész.. végem..
EZ LEHETETLEN!
- Mert.. az án anyukámat is így hívták.. és autóbalesetben halt meg. - Dadogom, hatalmasra nyílt szemekkel.
- Te-tessék? - Ő sem akarja elhinni.
- A nevem Seita Salvatore! Anyukám Rose Salvatore..
- Apád neve?
- Ez miért fontos? - Mérgelődöm.
- Mondd már!
- Christopher.. - Motyogom.
- A büdös kurva életbe! - Emeli fel a hangját. - Akkor ezért hasonlítasz ennyire anyára, mert te is a fia vagy. - Csapta magát homolkon.
- .... Féltestvérek vagyunk? - Sokkolódon le.. nem.. ez nekem már rohadt sok.
- Úgy tűnik.. - Fújja ki a levegőt. - Beszélnem kell apával. - Fordul vissza, de én csak állok egy helyben. - Te nem jössz? - Kérdezi, amire fejemet rázom, ő pedig vállat vonva megy el.
Van. Egy. Féltestvérem. Méghozzá a szeretőm fia! Lehetséges.. hogy William tudta, hogy ki ő volt az anyám.. és ezért segített nekem.. mert hasonlítok anyura?! CSAK EGY KIBASZOTT PÓTLÉK VAGYOK?
William Pov
Nem gondoltam volna, hogy visszajönnek. Honnan is tudhattam volna? Hiszen két éve annak, hogy elmentek! Hatalmas gondot okoznak most nekem azzal, hogy itt vannak.
- Emily. - Forgatom meg a szemem. Gondoltam, hogy nem érti meg a döntésem. - Nem maradhattok, nekem.. - Nem tudom befejezni.
- Neked? Új családod van? Ki? Az a pszichopata, buzi, emo fiú? Na ne röhögtess! Mi vagyunk a családod! - Csattan fel idegesen.
- Me beszélj így Seitáról! Ő egy okos és jó fiú, attól függetlenül, hogy most éli a kamaszkorát.
- Fogadni mernék, hogy annak a ribinek a második fia. - Teszi karba a kezeit.. nem válaszolok. - Tudtam! Én úgy tudtam! Még mindig szereted Roset, és ebben a kisfiúban megtaláltad, mi? Kihasználod! Már basztatok is?
- Használja ki a halál! Ő egy fiú.. nem lennék képes lefeküdni vele, és ezt te tudod a legjobban. Csak elterelem a figyelmét.
- Játszól az érzéseivel. Gondolom azt hiszi szereted.
- Mert ez így is van. - Morgom kelletlenül.
- De nem vagy szerelmes belé.
- Hát... nem. - Túrom hátra a hajam. - Csak meg akarom óvni.
- Te hazudsz neki, és ez nagyobb fájdalom William, nem hittem volna, hogy ehhez kell majd folyamodnom.. De.. - Feszíti ki a mutatóujját. - Ha nem maradhatunk itt, elmondom a te kicsi Seitádnak, hogy miattad halt meg az anyja, mert egy gyilkos vagy.
- Nem vagyok gyilkos! - Lököm el a kezét az arcom elöl.
- Igazad van, csak felbéreltél valakit, hogy nekimenjen autóval. Egy és ugyan az. Arról meg ne is beszéljünk, hogy kétszínű vagy! Ezért mentünk el Lucassal, mert bajba kevertél volna minket.
- És az a megoldást, hogy elmentek? - Emelem fel a hangom.. hála az égnek, hogy most nincs itt senki, mert még mielőtt Emily visszajött volna Seita mamája elment valahova.
- Drogdíller és rendőr voltál egyben! Szórakozol velem William Scott?
- Megfenyegettek, ezért drogdíllerkedtem.. de abbahagytaam! Már rendőr se vagyok.. hanem fizika tanár.
- Te most hazudsz nekem? - Ráncolja mérgesen a szemöldökét.
- Nem! És hagyjuk a témát!
- Akkor maradhatunk?
- Ja.. - Vágom oda, amire győzelemittasan elvigyorodik.. hülye kurva.
Mit tegyek?
Halk sóhajjal nyúltam a telefonomért, hogy felhívjam Seitát, hogy mostmár jöhetnek vissza, de abban a pillanatban csapódik ki a bejáratiajtó
- Seita a féltestvérem?!
Hozzáfűzés: Na, akkor itt is lenne a rész ;) És nagyon köszönöm Ritsu Onodera -nak, akinek mellesleg nagyon jó a blogja Yaoi Fanfiction Magyarul TESSÉK MEGNÉZNI! Még akkorsem ha nem szereted az animéket, mert én azt mondtam >.< XD Tehát köszönöm neki az eddigi kommenteket. Szeretlek titeket cicáim, jó olvasást! JA ÉS FIGYELEM! WILLIAM KORÁT MEGVÁLTOZTATTAM! MOST MÁR 40 ÉVES. REMÉLEM NEM BAJ >.>
Hirtelen pillantok az ajtó felé, de nem áll ott senki.. mi a??
- Mi a baj? - Zökkentet ki Hayden.
- Semmi, csak... mint ha.. valaki szólított volna.. - Rázom meg a fejem. - Kiszállnál már belőlem? - Csattanok fel idegesen.
- Jó,jó nyugi. - Száll le rólam, és elkezd öltözködni.
- Elmehetek fürdeni? - Kapkodom fel a cuccaimat a földről.
- Csak nyugodtan... tudod hogy merre van.
Dünnyögve lépek be a fürdőszobába, engedve a kádba meleg vizet. Beülök a kádba és egyből ellazulnak az izmaim. Miért hallottam apám hangját? Milyen beteges kínzás ez?
Nyakig elmerültem a forró vízben, próbálva kikapcsolni az agyam.
*
Vissza kéne mennem Williamhez... mert most már kurvára rám tört az a fos bűntudat. Sóhajtva pillantottam Haydanre, aki nagyban nézett valamit a hülye tévén. Egyszerre kapjuk fel a fejünket az ajtókopogásra. Kelletlenül felállok és a bejárathoz csoszogok, kinyitva az ajtót.
- William?
- Megbeszélhetnénk? - Néz rám.. könnyes szemekkel... Ó, mamám!
- Persze. - Motyogom. Várj meg, összepakolok. - Nem nézek a szemeibe. Hayden nem kérdezett semmit, mikor elpakolom a ruháim és köszönés nélkül kilépek az ajtón. William autójába is némán nézem az utat. Hazaérve megállok a nappaliban,, a csapos még mindig itt van.. a nőt nem látom sehol. Levágom a táskámat a földre s várom a magyarázatot.
- Seita.. - Fújja ki a levegőt. - Ő itt a fiam.. Lucas. - Mutat maga mellé.. kösz baszd meg rájöttem. - Az anyja már régebben meghalt egy autóbalesetben. .bár akkor már nem voltam együtt azzal a nővel, mert mást szeretett. Lucas csak kettő éves volt, mikor ebbe a házba beköltöztünk, én pedig találkoztam Emilyvel.. megszerettem őt, ő is engem, Lu-t pedig sajátjaként nevelte. Sokáig éltünk egy családként. Mikor Lu betöltötte a húszat, eltüntek, csak egy papírfecnit hagytak, melyre annyi volt írva "Sajnálom". Azért nem mondtam el neked, mert nem hittem volna, hogy visszajönnek, te pedig nem kérdezted. - Fejezi be a mesélést.. De én valahogy leakadtam annál a résznél, hogy Lucas anyja is úgy halt meg, mint az enyém.. de kicsi a világ. Egyébként jó tudni, hogy Will biszex.
- Értem.. én.. nem haragszom, csak meglepődtem, hirtelen ért ez az egész.. csak furcsa. Amúgy... halálosan hasonlítotok! Csak.. Lucas egy fiatalabb kiadás. - Kuncogok halkan, amire az ő ajkukat is elhagyja egy kisebb nevetés. - Akkor most már itt fognak lakni? - Vágok bele a komolyabb témába. - Mert.. nekünk a nagyival nincs hova mennünk. - Biggyesztem le az alsó ajkam... tényleg! Nem is tudom, hogy mama hogy reagált erre az egészre.
- Még.. - Pillantott a fiára. - Nem tudom.. de ti itt maradtok, csak.. - Sóhajt. - Ez nehéz. Még Emilyvel is meg kell beszélnem, hogy mi legyen. - Néz karórájára. - Hamarosan visszajön. Lucas, Seita, eltudnátok menni sétálni? Legalább megismeritek egymást egy kicsit. - Mondja ránk pillantva. - Kérlek. - Teszi hozzá.
- Oké. - Kel fel a kanapéról. - Gyere Sei. - Indul meg.
- Nem vagyunk puszipajtások, ne becézgess. - Morgok rá, de azért utána lódulok.
Csöndben sétálunk egymás mellet. Komolyan, nem tudom mit kéne kezdenem ezzel a helyzettel, és nem is nagyon akarok.. csak azt kívánom, bár meg sem jelentek volna. Zavar az a nő.. Emily.. William az én pasim! Akit... sikeresen megcsaltam.. na baszd meg! Most már három problémám is van! Egy.. a megcsalás.. kettő, Will családja.. és az érettségi.. faszomat. Az élet köcsög, és mindenkivel kibasz, nincs kivétel.
- Egyébként. - Szólalok meg végül. - Mennyit tudsz anyudról? Az igaziról.
- Hm... Nem sokat, pedig apa szeretett róla ábrándozni, akarta, hogy én is ismerjem valami szinten. A neve Rose volt, fekete, hosszú haj és égkék szemek, nem volt valami magas. A kedvenc kajája rántotthús rizzsel volt. Kedvenc országa pedig Japán.. - Sorolja, de én totál lesokkolok.
- Teljes neve?
- Rose Salvatore... miért? - Mosolyodik el rámpillantva.
......
Kész.. végem..
EZ LEHETETLEN!
- Mert.. az án anyukámat is így hívták.. és autóbalesetben halt meg. - Dadogom, hatalmasra nyílt szemekkel.
- Te-tessék? - Ő sem akarja elhinni.
- A nevem Seita Salvatore! Anyukám Rose Salvatore..
- Apád neve?
- Ez miért fontos? - Mérgelődöm.
- Mondd már!
- Christopher.. - Motyogom.
- A büdös kurva életbe! - Emeli fel a hangját. - Akkor ezért hasonlítasz ennyire anyára, mert te is a fia vagy. - Csapta magát homolkon.
- .... Féltestvérek vagyunk? - Sokkolódon le.. nem.. ez nekem már rohadt sok.
- Úgy tűnik.. - Fújja ki a levegőt. - Beszélnem kell apával. - Fordul vissza, de én csak állok egy helyben. - Te nem jössz? - Kérdezi, amire fejemet rázom, ő pedig vállat vonva megy el.
Van. Egy. Féltestvérem. Méghozzá a szeretőm fia! Lehetséges.. hogy William tudta, hogy ki ő volt az anyám.. és ezért segített nekem.. mert hasonlítok anyura?! CSAK EGY KIBASZOTT PÓTLÉK VAGYOK?
William Pov
Nem gondoltam volna, hogy visszajönnek. Honnan is tudhattam volna? Hiszen két éve annak, hogy elmentek! Hatalmas gondot okoznak most nekem azzal, hogy itt vannak.
- Emily. - Forgatom meg a szemem. Gondoltam, hogy nem érti meg a döntésem. - Nem maradhattok, nekem.. - Nem tudom befejezni.
- Neked? Új családod van? Ki? Az a pszichopata, buzi, emo fiú? Na ne röhögtess! Mi vagyunk a családod! - Csattan fel idegesen.
- Me beszélj így Seitáról! Ő egy okos és jó fiú, attól függetlenül, hogy most éli a kamaszkorát.
- Fogadni mernék, hogy annak a ribinek a második fia. - Teszi karba a kezeit.. nem válaszolok. - Tudtam! Én úgy tudtam! Még mindig szereted Roset, és ebben a kisfiúban megtaláltad, mi? Kihasználod! Már basztatok is?
- Használja ki a halál! Ő egy fiú.. nem lennék képes lefeküdni vele, és ezt te tudod a legjobban. Csak elterelem a figyelmét.
- Játszól az érzéseivel. Gondolom azt hiszi szereted.
- Mert ez így is van. - Morgom kelletlenül.
- De nem vagy szerelmes belé.
- Hát... nem. - Túrom hátra a hajam. - Csak meg akarom óvni.
- Te hazudsz neki, és ez nagyobb fájdalom William, nem hittem volna, hogy ehhez kell majd folyamodnom.. De.. - Feszíti ki a mutatóujját. - Ha nem maradhatunk itt, elmondom a te kicsi Seitádnak, hogy miattad halt meg az anyja, mert egy gyilkos vagy.
- Nem vagyok gyilkos! - Lököm el a kezét az arcom elöl.
- Igazad van, csak felbéreltél valakit, hogy nekimenjen autóval. Egy és ugyan az. Arról meg ne is beszéljünk, hogy kétszínű vagy! Ezért mentünk el Lucassal, mert bajba kevertél volna minket.
- És az a megoldást, hogy elmentek? - Emelem fel a hangom.. hála az égnek, hogy most nincs itt senki, mert még mielőtt Emily visszajött volna Seita mamája elment valahova.
- Drogdíller és rendőr voltál egyben! Szórakozol velem William Scott?
- Megfenyegettek, ezért drogdíllerkedtem.. de abbahagytaam! Már rendőr se vagyok.. hanem fizika tanár.
- Te most hazudsz nekem? - Ráncolja mérgesen a szemöldökét.
- Nem! És hagyjuk a témát!
- Akkor maradhatunk?
- Ja.. - Vágom oda, amire győzelemittasan elvigyorodik.. hülye kurva.
Mit tegyek?
Halk sóhajjal nyúltam a telefonomért, hogy felhívjam Seitát, hogy mostmár jöhetnek vissza, de abban a pillanatban csapódik ki a bejáratiajtó
- Seita a féltestvérem?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése