Hazugságok Bűvkörében
5.
Boldogság... De Meddig?
Boldogság... De Meddig?
Hossz: 5/6
Szereplők: William Scott, Seita Salvatore, Lucas Scott, Hayden Russell, Emily Parker
Párosítás: HaySei
Műfaj: slash, dráma, fluff
Besorolás: +14
Figyelmeztetés: Trágár szavak.
Hozzáfűzés: Na akkor itt is lenne a rész, és most egy kicsit boldogabb résszel jöttem.. vagy nem? 😂 Majd kiderül.Jó olvasást cicáim^^
~Dia
- Igen, tessék?
- Hayden... átmehetnék?
- Gyere nyugodtan.. Várlak.
- Oké. - Rakom le a telefont és már rohanok is legjobb barátomhoz.
Egyszerűen rá van szükségem. Mikor háza elé érek, ő már automatikusan nyitja ki nekem az ajtót. Ajkaira tapadok, karjaimat nyaka köré kulcsolva, ő pedig meglepődve viszonozza a csókom, kezeit derekamra helyezve.
- Hayden... szeretkezzünk.
- Szeretkezzünk?
- Igen... én... nem dugni, baszni vagy szexelni akarok.. azt akarom, hogy szeress.
- Ezt nem kell akarnod. - Susogja. -Szeretlek. - Leheli az ajkamra.
Halkan fekszünk egymás mellet, ő hajamat babrálja én pedig csupasz mellkasát cirógatom. Most jól érzem magam.. biztonságban.
- Te Hay. - Könyökölök fel, hogy lássam az arcát.
- Hm? - Érdeklődik, tincseimet tovább simítva.
- Mi.. azután a buli után.. lefeküdtünk?
- Igen. - Mondja kertelés nélkül.
- Aha.. most már értem miért fájt annyira a seggem, csak nem volt megemlítésre méltó. - Vigyorodom el, puszit nyomva a szájára.
- Nem haragszol?
- Nem-igen. Meg már mindegy. - Vonok vállat.
- Egyébként akartam már kérdezni, hogy mi van Williammal?
Megrázom a fejem és kicsit elszontyolódva kezdem mesélne a történteket - apámat kihagyva a meséből -.
Emily Pov
William mit sem sejt. Vakon vezetem... annyira megakarja védeni azt a szánalmas kis buzit. Nem értem mi oly különleges abban a féregben.
Szabályt én nem szegek, Lucas pedig nem az én fiam. " Ha fiad születik, öld meg " Seitát pedig hamarosan megölhetjük, bár sokat gondolkodom azon, hogy mi lenne akkor, ha méregkapszulát raknék egyszer az ebédjébe... neem, az nem elég. Rose nem tudott végezni a vakarccsal. Megszakította a kapcsolatot a bandával azzal, hogy meghalt, így Seitát nem lassan fogjuk kinyírni.. szenvedni fog.
- Főnök.... most egy házban van, annál a barátjánál.
- Nyugodjatok meg.. még nincs itt az ideje, legyetek türelmesek. - Mondom nyugodtan, mikor hallom, hogy a háttérben mindenki üvöltözi, hogy halál a fiúra.
- Rendben főnök, akkor tovább figyeljük. - Rakja végül le a telefont.
De már nem kell sokat várnunk.
Hayden Pov
Kikerekedett szemekkel hallgatom azt, amit Seita mond. Megakarják.. ölni? William nem szereti.. aha. Ez furcsa.
Magamhoz szorítom a rázkódó testét, erősen szorítva. Mamám.. mikor szerettem bele ebbe a szőkeségbe? Egyszerűen gyönyörű.
- Ne aggódj Sei.. én itt vagyok neked. Vigyázok rád. - Puszilom meg az arcát.
- Köszönöm. - Mosolyog fel rám, csillogó felemás szemeivel. Imádom!
- Elvinnélek egy randira. Szabad?
- Hogy szabad-e. Örömmel megyek el veled bárhova! - Vigyora hatalmas, ami arra késztet, hogy viszonozzam ezt a gesztust.
- Akkor öltözzünk fel, és menjünk a vidámparkba! - Pattanok fel az ágyból.
- Vidámpark? - Kacag fel, akár egy ártatlan gyöcök. - Mi vagy te, valami nagy baba? Ez aranyos. Mehetünk. - Vigyorog. - De előtte. - Perverz mosoly. - Fürödjünk le! - Ragadja meg a kezem és már húz is magával... a komolyan szerelmes vagyok.
Hozzáfűzés: Na akkor itt is lenne a rész, és most egy kicsit boldogabb résszel jöttem.. vagy nem? 😂 Majd kiderül.Jó olvasást cicáim^^
~Dia
- Igen, tessék?
- Hayden... átmehetnék?
- Gyere nyugodtan.. Várlak.
- Oké. - Rakom le a telefont és már rohanok is legjobb barátomhoz.
Egyszerűen rá van szükségem. Mikor háza elé érek, ő már automatikusan nyitja ki nekem az ajtót. Ajkaira tapadok, karjaimat nyaka köré kulcsolva, ő pedig meglepődve viszonozza a csókom, kezeit derekamra helyezve.
- Hayden... szeretkezzünk.
- Szeretkezzünk?
- Igen... én... nem dugni, baszni vagy szexelni akarok.. azt akarom, hogy szeress.
- Ezt nem kell akarnod. - Susogja. -Szeretlek. - Leheli az ajkamra.
~~~°~~~
Halkan fekszünk egymás mellet, ő hajamat babrálja én pedig csupasz mellkasát cirógatom. Most jól érzem magam.. biztonságban.
- Te Hay. - Könyökölök fel, hogy lássam az arcát.
- Hm? - Érdeklődik, tincseimet tovább simítva.
- Mi.. azután a buli után.. lefeküdtünk?
- Igen. - Mondja kertelés nélkül.
- Aha.. most már értem miért fájt annyira a seggem, csak nem volt megemlítésre méltó. - Vigyorodom el, puszit nyomva a szájára.
- Nem haragszol?
- Nem-igen. Meg már mindegy. - Vonok vállat.
- Egyébként akartam már kérdezni, hogy mi van Williammal?
Megrázom a fejem és kicsit elszontyolódva kezdem mesélne a történteket - apámat kihagyva a meséből -.
Emily Pov
William mit sem sejt. Vakon vezetem... annyira megakarja védeni azt a szánalmas kis buzit. Nem értem mi oly különleges abban a féregben.
Szabályt én nem szegek, Lucas pedig nem az én fiam. " Ha fiad születik, öld meg " Seitát pedig hamarosan megölhetjük, bár sokat gondolkodom azon, hogy mi lenne akkor, ha méregkapszulát raknék egyszer az ebédjébe... neem, az nem elég. Rose nem tudott végezni a vakarccsal. Megszakította a kapcsolatot a bandával azzal, hogy meghalt, így Seitát nem lassan fogjuk kinyírni.. szenvedni fog.
- Főnök.... most egy házban van, annál a barátjánál.
- Nyugodjatok meg.. még nincs itt az ideje, legyetek türelmesek. - Mondom nyugodtan, mikor hallom, hogy a háttérben mindenki üvöltözi, hogy halál a fiúra.
- Rendben főnök, akkor tovább figyeljük. - Rakja végül le a telefont.
De már nem kell sokat várnunk.
Hayden Pov
Kikerekedett szemekkel hallgatom azt, amit Seita mond. Megakarják.. ölni? William nem szereti.. aha. Ez furcsa.
Magamhoz szorítom a rázkódó testét, erősen szorítva. Mamám.. mikor szerettem bele ebbe a szőkeségbe? Egyszerűen gyönyörű.
- Ne aggódj Sei.. én itt vagyok neked. Vigyázok rád. - Puszilom meg az arcát.
- Köszönöm. - Mosolyog fel rám, csillogó felemás szemeivel. Imádom!
- Elvinnélek egy randira. Szabad?
- Hogy szabad-e. Örömmel megyek el veled bárhova! - Vigyora hatalmas, ami arra késztet, hogy viszonozzam ezt a gesztust.
- Akkor öltözzünk fel, és menjünk a vidámparkba! - Pattanok fel az ágyból.
- Vidámpark? - Kacag fel, akár egy ártatlan gyöcök. - Mi vagy te, valami nagy baba? Ez aranyos. Mehetünk. - Vigyorog. - De előtte. - Perverz mosoly. - Fürödjünk le! - Ragadja meg a kezem és már húz is magával... a komolyan szerelmes vagyok.
~~~°~~~
- Arra is üljünk fel! - Pattog mellettem, mint egy bolha, ch.. még hogy én vagyok a nagy gyerek, bár nagyon szorakoztató őt így látni. Örülök, hogy most nem olyan búskomor, mikor mesélte a történteket. Felülünk az óriáskerékre, ami lassan, lomhán megy felfele, Sei pedig ragyogó szemekkel néz kifelé... olyan aranyos, miért akarná bárki is megölni őt?
Alaposan végignézek rajta. Testalkata karcsú, és alacsony. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet az, hogy csípője olyan, mint egy lánynak.. és a feneke.. jesszusom, az maga a tökély. Arcára téved a tekintetem, amit már annyiszor láttam, képes lennék minden fajta segítség nélkül letudnám rajzolni. Felállok az ülőhelyről, mögé sétálok és átkarolom a derekát, fejemet vállára hajtom, ő pedig kuncogva fogja meg a kezem.
- Most boldog vagyok. - Sóhajtja, rám pillantva. - Nem érzem magam fenyegetve, pedig bármikor megölhetnek. - Fordul meg az ölelésemben, karjait nyakamba akasztja.. az államig sem ér ez a kölyök, és még így is lábujjhegyen áll.
- Lehet egy kérésem?
- Persze.
- Ne beszélj a közelembe a halálról, oké?
- Jó, jó. - Nyom egy csókot a számra. - Hamarosan leérünk... kaphatok vattacukrot?
- Hát persze! - Nevetek fel jókedvűen
Két teljes hét, ami tökéletesen telt Seivel. Bár egyik nap eléggé leterhelt fejjel jött a házamba, hatalmas bőrönddel. Sírt egész délután, valamit motyogott a nagymamájáról, de nem értettem belőle sokat, így gondoltam halogatom még a dolgot. Ma érkezett el a nap, hogy kikérdezzem..
Seita Pov
Sokáig gondolkodtam azon, hogy Haydenhez költözöm... hisz vele boldog vagyok, és remélhetőleg nem hazudik nekem, ő az utolsó reményem, hiszen azt mondta szeret.. de nekem még van egy lezárandó kapcsolatom, így hazamegyek és beszélek Willel.
Hazaérve Williamat a kanapén találom. Azt hittem kész vagyok vele beszélni, de most az egész testem remeg és tart ettől az elkerülhetetlen dologtól.
- William. - Sóhajtom.
- Igen? - Mosolyog úgy rám, mint ha nem történt volna semmi, és ez felbassz.
- Tudod. - Helyezem magam kényelembe. - Sokat gondolkodtam azon, hogy miért nem vagy képes velem lefeküdni. Nem értettem... talán csúnya vagyok, írtózól tőlem? Ezeket a kérdéseket tettem fel magamban. A kapcsolatunk elején minden tökéletes volt, végre szerelmes lettem, a rózsaszín köd a szemem előtt elvakított. Azon filóztam, hogy érted tényleg legyűrném a kamasz hormonjaimat, de te nem vetted észre, hogy már nem cigizek, vagy nem iszok alkoholt. Tévedtem. Te vagy a gyerekes, nem én! A fiad megdugott, fenyegetett, és mikor elakartam neked mondani mindent te éppen azt a kurvát kefélted! - Álltam fel, egyre hangosabban beszélve. - Hazug vagy te is! Nem is szerettél soha, azért nem feküdtél le velem, mert hetero vagy! Mond el az igazat.. mit érzel irántam. - Tettem derekamra a kezemet.
- Igazad van. - Fapofával beszél. - Soha nem szerettelek úgy, de barátként tekintek rá.. és igen, hetero vagyok. Ettől függetlenül nem szeretnélek elveszíteni.
- Barátod? Nem szeretnél elveszíteni? Hát elveszítettél... Miért kellet a szemembe hazudnod, ha? - Kiállatom el magam. - De tudod mit? Mikor még "együtt" voltunk kibaszottul megcsaltalak, és kurvára élveztem a szexet. Mondok jobbat! - Nevetek gúnyosan. - Szeretkeztem Haydennel, mert ő megbecsül! Nem csak barátjaként, de szeret is, veled ellentétben. Elmegyek innen, de mama.. - Motyogom, de abban a pillanatban egy csattanást hallunk a konyhából. Felvont szemöldökkel megyek abba az irányba. Lélegzetem elakad, a levegő fagyossá válik.
- William! - Kiálltok ki. - Hívd a mentőket!
- Miért? - Rohan be.
- Baszd meg, csak hívd! - Szaladok nagyihoz, aki most a padlón fekszik eszméletlenül. Ellenörzöm, hogy lélegzik-e még, és felsóhajtok, ahogy hallom a levegővételével minden rendben. Felemelem a fejét, ellenőrizve, mennyire ütötte meg, mennyire súlyos. Észre sem veszem, hogy a könnyek patakokban folynak az arcomon. Mamát semmiféleképpen nem veszíthetem el.. minden rendben lesz! Tudom, hogy ő soha nem adná fel az harcot.
A mentősök szinte betörnek, gyorkérdéseket téve fel nekem, amikre szipogva válaszolok, és mivel a hozzátartozója vagyok, beszállhatok a mentőkocsiba. Mama kezét fogva vártam, hogy a kórházba érjünk.
Nincs komoly baja, de azt mondták, jobb ha egy hétig bent tartják, de még nem ébredt fel, és nem nagyon akarnak beengedni hozzá.
- Elmondod mi történt velem, amikor a bőrönddel jöttél hozzám? - Fogja meg a kezem, Hayden.
- Ühm... Williammal megbeszéltem a dolgokat, már amennyire.. Mama elájult, most még mindig a kórházban van, bár már felkelt és jobban is érzi magát.. az orvosok aggódnak érte.. mert emlékezet kiesése van. - Sírom el magam, Hay karjaiba simulva. - Nem emlékszik rám! - Bújok jobban hozzá. - Mit tegyek? Miért ilyen elbaszott az életem?
- Shh. nem elbaszott. A mamáddal minden rendben lesz.. és kérlek ne sírj! - Nyúl az állam alá. - Szeretlek. - Leheli az ajkaimra.
- Én is szeretlek. - Szipogom, megnyugodva, megcsókolva, agyamat kikapcsolva. Nem akarok semmire se gondolni, csak arra, hogy most vele vagyok... boldog vagyok, de meddig tart ez még?
Apámmal is beszélnem kéne..
Holnap elmegyek hozzá.. de ma csak Haydennel foglalkozom.
Alaposan végignézek rajta. Testalkata karcsú, és alacsony. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet az, hogy csípője olyan, mint egy lánynak.. és a feneke.. jesszusom, az maga a tökély. Arcára téved a tekintetem, amit már annyiszor láttam, képes lennék minden fajta segítség nélkül letudnám rajzolni. Felállok az ülőhelyről, mögé sétálok és átkarolom a derekát, fejemet vállára hajtom, ő pedig kuncogva fogja meg a kezem.
- Most boldog vagyok. - Sóhajtja, rám pillantva. - Nem érzem magam fenyegetve, pedig bármikor megölhetnek. - Fordul meg az ölelésemben, karjait nyakamba akasztja.. az államig sem ér ez a kölyök, és még így is lábujjhegyen áll.
- Lehet egy kérésem?
- Persze.
- Ne beszélj a közelembe a halálról, oké?
- Jó, jó. - Nyom egy csókot a számra. - Hamarosan leérünk... kaphatok vattacukrot?
- Hát persze! - Nevetek fel jókedvűen
~~~°~~~
Két teljes hét, ami tökéletesen telt Seivel. Bár egyik nap eléggé leterhelt fejjel jött a házamba, hatalmas bőrönddel. Sírt egész délután, valamit motyogott a nagymamájáról, de nem értettem belőle sokat, így gondoltam halogatom még a dolgot. Ma érkezett el a nap, hogy kikérdezzem..
Seita Pov
~~~ Pár nappal ezelött ~~~
Sokáig gondolkodtam azon, hogy Haydenhez költözöm... hisz vele boldog vagyok, és remélhetőleg nem hazudik nekem, ő az utolsó reményem, hiszen azt mondta szeret.. de nekem még van egy lezárandó kapcsolatom, így hazamegyek és beszélek Willel.
Hazaérve Williamat a kanapén találom. Azt hittem kész vagyok vele beszélni, de most az egész testem remeg és tart ettől az elkerülhetetlen dologtól.
- William. - Sóhajtom.
- Igen? - Mosolyog úgy rám, mint ha nem történt volna semmi, és ez felbassz.
- Tudod. - Helyezem magam kényelembe. - Sokat gondolkodtam azon, hogy miért nem vagy képes velem lefeküdni. Nem értettem... talán csúnya vagyok, írtózól tőlem? Ezeket a kérdéseket tettem fel magamban. A kapcsolatunk elején minden tökéletes volt, végre szerelmes lettem, a rózsaszín köd a szemem előtt elvakított. Azon filóztam, hogy érted tényleg legyűrném a kamasz hormonjaimat, de te nem vetted észre, hogy már nem cigizek, vagy nem iszok alkoholt. Tévedtem. Te vagy a gyerekes, nem én! A fiad megdugott, fenyegetett, és mikor elakartam neked mondani mindent te éppen azt a kurvát kefélted! - Álltam fel, egyre hangosabban beszélve. - Hazug vagy te is! Nem is szerettél soha, azért nem feküdtél le velem, mert hetero vagy! Mond el az igazat.. mit érzel irántam. - Tettem derekamra a kezemet.
- Igazad van. - Fapofával beszél. - Soha nem szerettelek úgy, de barátként tekintek rá.. és igen, hetero vagyok. Ettől függetlenül nem szeretnélek elveszíteni.
- Barátod? Nem szeretnél elveszíteni? Hát elveszítettél... Miért kellet a szemembe hazudnod, ha? - Kiállatom el magam. - De tudod mit? Mikor még "együtt" voltunk kibaszottul megcsaltalak, és kurvára élveztem a szexet. Mondok jobbat! - Nevetek gúnyosan. - Szeretkeztem Haydennel, mert ő megbecsül! Nem csak barátjaként, de szeret is, veled ellentétben. Elmegyek innen, de mama.. - Motyogom, de abban a pillanatban egy csattanást hallunk a konyhából. Felvont szemöldökkel megyek abba az irányba. Lélegzetem elakad, a levegő fagyossá válik.
- William! - Kiálltok ki. - Hívd a mentőket!
- Miért? - Rohan be.
- Baszd meg, csak hívd! - Szaladok nagyihoz, aki most a padlón fekszik eszméletlenül. Ellenörzöm, hogy lélegzik-e még, és felsóhajtok, ahogy hallom a levegővételével minden rendben. Felemelem a fejét, ellenőrizve, mennyire ütötte meg, mennyire súlyos. Észre sem veszem, hogy a könnyek patakokban folynak az arcomon. Mamát semmiféleképpen nem veszíthetem el.. minden rendben lesz! Tudom, hogy ő soha nem adná fel az harcot.
A mentősök szinte betörnek, gyorkérdéseket téve fel nekem, amikre szipogva válaszolok, és mivel a hozzátartozója vagyok, beszállhatok a mentőkocsiba. Mama kezét fogva vártam, hogy a kórházba érjünk.
~~~°~~~
Nincs komoly baja, de azt mondták, jobb ha egy hétig bent tartják, de még nem ébredt fel, és nem nagyon akarnak beengedni hozzá.
~~~ Jelen ~~~
- Elmondod mi történt velem, amikor a bőrönddel jöttél hozzám? - Fogja meg a kezem, Hayden.
- Ühm... Williammal megbeszéltem a dolgokat, már amennyire.. Mama elájult, most még mindig a kórházban van, bár már felkelt és jobban is érzi magát.. az orvosok aggódnak érte.. mert emlékezet kiesése van. - Sírom el magam, Hay karjaiba simulva. - Nem emlékszik rám! - Bújok jobban hozzá. - Mit tegyek? Miért ilyen elbaszott az életem?
- Shh. nem elbaszott. A mamáddal minden rendben lesz.. és kérlek ne sírj! - Nyúl az állam alá. - Szeretlek. - Leheli az ajkaimra.
- Én is szeretlek. - Szipogom, megnyugodva, megcsókolva, agyamat kikapcsolva. Nem akarok semmire se gondolni, csak arra, hogy most vele vagyok... boldog vagyok, de meddig tart ez még?
Apámmal is beszélnem kéne..
Holnap elmegyek hozzá.. de ma csak Haydennel foglalkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése